Nyírbátorban a ferencesek a XIV. század elején telepedtek le, Báthori Lukács idejében. A meglevő templom közelében építették az első igénytelen celláikat, amelyekből a kegyúr támogatásával  később kolostort alakítottak ki.

Báthori István 1479 után a már meglevő épületet továbbfejlesztette. A ferencesek kolostoraikat általában a város szélén természet adta védettség /víz, mocsár stb./ közelébe építették. Nyírbátorban a ferences kolostor a ma is létező Papok-rétje mellett, a bevezető főút mentén épült, hogy a szerzetesek az utasok segítségére lehessenek, s a városszéli szegényeket gondozhassák. A kolostor szorosan a templomhoz csatlakozott, kerengővel körülvett négyszögű udvart zárt. A kerengő eredetileg keresztboltozattal volt ellátva. Feltehető, hogy nyitott volt, az eredeti olasz elrendezésnek megfelelően.

  A kolostor helyiségei: a cellákon kívül a közös helyiségek, mint ebédlő (refectorium), háló (dormitorium), könyvtár, melegedő  (calafactorium), öltöző (vestiarium)  a kerengő szabad oldalaihoz csatlakoztak.

  1550 körül a reformáció következményeként megszűnt Nyírbátorban a katolikus egyház, a szerzetesek valószínűleg szétszéledtek. Petrasko vajda 1587-ben  a kolostort is felgyújtotta és kirabolta. A romos épületekről 130 évig semmit sem tudunk. Csak a XVIII. Század elején, az ellenreformáció lendületében került sor a ferences rendi minoriták letelepítésére. 1717-ben a rend visszakapta vagyonát

  A templom 1725-ben történt felszentelése után nemsokára, 1733-ban megindult az új kolostor építése, mely a számadások tanúsága szerint mintegy tíz éven át tartott. Az 1749-ből fennmaradt részletes leírás szerint az épület négyszög alakban csatlakozott a templom északi falához, középen nagy, négyszögű udvarral. A sekrestyéhez merőlegesen kapcsolódó kelet szárny fából készült, s ezt a leírás réginek nevezi. Ennek folytatásaképpen egy szintén réginek mondott, rövid, falazott kolostorrész következett. Ezekhez épült először az ideiglenes jellegű faépület. Mikor azonban az 1734-1744 között újonnan emelt és ma is meglevő kolostor elkészült, a toldozott és fából épített keleti szárnyra nem volt már szükség, s ezért azt 1749 után teljesen lebontották.

  A számadásokból, az építkezéseket irányító Kelemen Didák levelezéséből és a kolostor egykorú leltárából a munkában részt vevő mesterekről is megtudunk egyet-mást. A templom helyreállítását nagyrészt a környékről való magyar kőművesek és ácsok végezték. Az 1749-ben befejezett újrafedési munkára viszont váradi német mestereket alkalmaztak. A kolostor építésénél egy debreceni cserepes, Miklós építész és Niczki Nikodémus kassai kőművesmester neve szerepel. Ez utóbbi a munkálatok vezetője lehetett.       

  A szögletes U alakú barokk kolostor külseje és boltozatos belseje egyszerű kellemes hatást keltő épület. Az emeletes homlokzatot vakolatkeretes ablakok törik át.

A nyugati homlokzat közepén kőkeretes ajtó vezet az épület belsejébe. A folyosó, mindkét szinten az udvar felé eső részen fut. A folyosók, a lépcsőház és a cellák barokk keresztboltozattal fedettek. A közös és a lakóhelyiségek a nyugati és északi szárnyban találhatók. Ez utóbbi földszintjén foglal helyet a két hatalmas pillérrel megosztott egykori ebédlő, amelyet ugyancsak barokk boltozat fed. 

A minoriták 1950-ig lakták a kolostort.

  A nyírbátori Báthori István Múzeum,  a megyei és járási párt- és tanácsi szervek anyagi támogatása, Nyírbátor, és a járás lakosságának áldozatkészsége, valamint a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályának hozzájárulása folytán Szalontai Barnabás tudományos kutató, szervező munkájával jött létre, az 1957-1961. évek között restaurált minorita, barokk műemlékkolostorban.

A múzeum állandó kiállítása  1961. november 19-én nyílt meg.

Vissza a lap tetejére