ÉLETÚT (2018)

 

Nyírbátorban születtem 1949. május 13-án (pénteken). Óvodába a Pócsi utcára jártam, ahol kereszt anyám - Kriszti MAMA - volt a vezető, kedvenc óvó nénim Pipi néni (Kemecseiné) volt. Jó barátom, Bihari Albert volt a szembe szomszéd, kinek már 1964-ben a verseit illusztráltam. Bátyám Attila 8 évvel idősebb nálam, együtt jártunk zongoraórára Klári nénihez (Nagy Emilné), vizsgákon négykezest játszottunk. Gyakorolni, Klári nénihez jártam, ahol Rózsavölgyi Jutkával és Kiss Erzsivel is találkoztam, akik általános iskola első osztályától kezdve, érettségiig osztálytársaim voltak.

Édesanyám német-orosz szakos középiskolai tanár volt. Az elemi iskolát Munkácson, a gimnáziumi érettségit Ungváron tette le, majd itt járta a Görögkatólikus Leány Tanító Képzőbe, ahol későbbi apósának testvére Volosin Ágoston görögkatólikus pap volt az igazgató, aki 1939-ig Kárpát Ukrajna miniszterelnöke volt. A magyar hadsereg 1939-es bevonulásával egy időben a magyar állam a közigazgatás megszervezésére állami tisztviselőket küldött a területre, akik között volt apám, a 32 éves Volosin József, aki a munkácsi hivatal megszervezésében vett részt és később főjegyző lett ott. A félig magyar, félig ruszin származású görögkatólikus papi családban, apám bátyja, Sándor felkutatta, hogy egyik görögkatólikus pap ősük (Volosin Iván), az 1848-as szabadságharcban szerzett érdemeiért, nemesi címet kapott és Nagylucskay előnevet vett fel. Mint, Sándor magyar katonatisztkén, József köztisztviselőként erre a névre magyarosították nevüket. A világháború végén édesanyám, nővérével Krisztinával és három éves bátyámmal Attilával, az akkor már lezárt szovjet-magyar határon Magyarországra szöktek a "málenkij robot" elől apósáékhoz, Volosin Jánoshoz, aki Nyírvasváriban volt görögkatólikus kanonok. A háború után édesapám a fogságból Nyírbátorba ment, ahol Krisztina jogán a Pócsi utcai óvoda szolgálati lakásában laktak. Apám részt vett a nyírbátori tanács adminisztrációjának szervezésében, egy ideig vezetőjegyző volt. míg a származása és a korábbi főjegyzői múltja alapján "osztályidegennek" minősítették és el kellett hagyni az államigazgatást. Az építőiparban helyezkedett el különböző adminisztrátori, bérszámfejtői munkakörben.

Az általános iskolát a régi zsidó iskolában kezdve negyedikig, majd a ref. templom udvari fiú iskolába jártam. A gimiben jó barátokra találtam. A gimis osztálynak meghatározó tagjai voltak: Faragó Sanyi, Kovács Gyuszi, Mátyás Lali, Gyulai Feri, Somogyi Gyuszi, Páll Pista, Birta Jancsi, Német Karesz, valamint a lányok: Kiss Erzsó, Rózsavölgyi Jutka, Kökényesi Éva, Hicsák Piri. Jó barátságot ápoló egy osztályba járó fiúk-lányok házi bulikon közösen hallgattuk ezt az új "fertő" zenét, a különböző külföldi rádióadókon. Ekkor ment a Szabad Európa rádión (17-19-31-41-49 m-es rövidhullámon) a "Teenager parti" (Cseke László München Post fach 20.) és a Luxemburgi rádió (Radio Luxemburg, London W1.). A rádióból a beat számokat Faragó Sanyi, Kovács Gyuszi, Kiss Erzsók segítségével próbálták lejegyezni és baráti összejöveteleken előkerültek a dobgitárok. Eleinte szűk körben adták elő a számokat. Erzsók zongorán játszotta a lejegyzett dallamot, Gyuszi és Sanyi hangszerelt. Hicsák Piri német (NDK) levelező partnerétől kapott Beatles nagylemezt kölcsön adta a zenekarnak, amit akkor látott utoljára. Megirigyeltük az elektromos gitárokat és saját magunk által készített hangszedőket tekercseltünk, Kovács Gyula bácsi segítségével a Madách utcai lakás hátsó barkács műhelyében. Eleinte asztali rádiókat használtunk erősítőnek. Az 1947-49-ben született generációból kerültek ki az ORIGÓ zenekar alapítói. A beat korszakot ez a korosztály kamaszként élte meg. A zenekarrá válásban nagy szerepe volt Volosin Péternek, aki unokatestvérem volt. Nyírbátorban járta másodszorra a IV. gimnáziumi osztályt, mert kicsapták Budapestről. Neki eredeti Beatles, Rolling stb. bakelit lemezei voltak és jól pisztonozott és zongorázott. Ő adott fazont és a színpadi mozgást koordinálta a zenekarnál. Az Origó együttes megalakulása 1964 szeptemberéhez köthető, amikor az előbbi zenekarból kivált Kovács Gyula (Gyuszi) ének gitár, Faragó Sándor basszus gitár (Sanyi), Gyulai Feri zongora, csatlakozott Szarka Sándor szólógitár (Cali), Keresztesi Zoli (Nagykereszt) dob.

Nyírbátorban, 1967-ben érettségiztem (kitűnő eredménnyel) az orvosi egyetemre nem vettek fel helyhiányra hivatkozva. A BME pótfelvételit nem hirdetett, így a Szabó Ilonka utcai műszaki főiskolán 1970-ben végeztem. A Pécsi Egyetem Műszaki karán 1974-ben kiegészítő képzésen mérnöki diplomát szereztem, a munka mellett levelezőn a Budapesti Műszaki Egyetemen több szakvizsgát is tettem.

A "Szabó Ilonka utcához" kötődik első képzőművészeti szereplésem, mivel az ábrázolós, Dénes tanár úr felfigyelt rám és benevezett a felsőfokú intézmények képzőművészeti kiállításába, ahol díjat is kaptam. Budapesti diákként, kollégiumban laktam. Diákévek alatt itt is jó barátokra leltem, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. (Kiss Krisztával, Király Gabival, Vidáts Zolival, Massány Andrissal, Lőrincz Péterrel és Szatmári Gáborral.)

A megyei Tervező Iroda (NYÍRTERV) megkeresésére 1970 szeptember 1-től dolgoztam ott, először, mint segédtervező. Tervezői kinevezést 1973-ban kaptam "C" kategóriába, 1978-ban "A" kategóriába lettem átsorolva a megvalósult munkák alapján. A NYÍRTERV-nél főleg Bán Ferenc Ybl díjas és Kossuth díjas és Kulcsár Attila Ybl díjas építészek által tervezett létesítményeknek voltam szakági tervezője, úgy mint a művelődési ház, a szakszervezetek székháza, a megyei továbbképző intézet, a színészház, a Nyíregyházi Egyetem Mezőgazdasági Karának épületegyüttese vagy a Michelin abroncsgyára. 1982-ben megalakítottam az "Optimal" Tervező Kisszövetkezetet, ahol 1982. március 15-től a tervezési munkák mellett az elnöki teendőket is elláttam. A kisszövetkezet fővállalkozásban épületgépészeti rendszerek és uszodai vízforgató berendezések létesítésével is foglalkozott, a saját tervezésű munkák műszaki ellenőrzését és bonyolítását végeztem.

1990-ben a kisszövetkezetből szakágankénti cégeket hoztunk létre, ahol én az épületgépészetet vittem tovább Optimal+ Kft. néven. Büszke vagyok arra, hogy 1975-ben, azaz 26 éves koromban a Nemzet Művészével, Bán Ferenccel együtt dolgozva a megyei művelődési ház épületgépész tervezője lehettem.

A 80-as évek elején már foglalkoztam napenergiával, padlófűtéssel, abszorpciós hűtések és gázmotoros energiaközpontok tervezésével. 1986-ban megépítettem a passzív és aktív napenergiás családi házunkat, melyet Okumura japán professzor (az OM-Solar rendszer atyja) is megnézett több tokyoi egyetemi kollégájával. A házért az "Év lakóháza-díjat" és az energiatudatos épület megtervezésért miniszteri dicséretet kaptam.

A tervező cégben az elmúlt 20 év során több fiatal mérnök dolgozott velem, akiknek diplomamunkáinál konzulensként működtem közre. Jelentős épületek épületgépészetét terveztük együtt többek közt Hanusi Jánossal, Timár Tamással, Bánszki Richárddal, Simon Tibor Rolanddal, akik egy-egy szakágat önállóan terveztek. Ilyen közös munka volt például a bükfürdői Répce Gold Hotel, a hajdúszoboszlói Aquasol Hotel, a Nyíregyházi Egyetem Mezőgazdasági Karának épületegyüttese és a székesfehérvári kórház épületgépészete. Ezektől a fiataloktól sokat tanultam, gyarapítottam számítógépes ismereteimet és megtanultam számítógéppel, AutoCad-del tervezni. Nyugdíjba vonulásom után, családi vállalkozásban folytatom a tervezői és szakértői tevékenységemet, a korábban velem dolgozó fiatalok bevonásával, akik azóta önálló cégeket alapítottak. Ugyan már nyugdíjas, ettől függetlenül ma sem telnek tétlenül mindennapjaim, ugyanis az egyik legnagyobb nyíregyházi foglalkoztató, a LEGO gyárának bővítésénél dolgoztam mint szaktanácsadó. A pályám alatt nagy segítséget kaptam feleségemtől, akivel az 1982-es kisszövetkezet alapításakor kötöttünk házasságot. Ő biztosította számomra, hogy a szakmának szenteljem időm nagy részét. Egy gyermekünk van Nóra, aki gazdaságdiplomáciai szakon közgazdász diplomát szerzett.

Az évek során több díjat kaptam, Incédy életmű-díj, Macskásy-Díj, Meszlényi-Díj, Kabay János Díj, 2004. és 2007. év mérnöke, 2017-ben a VOSZ Megyei Prima díjban részesített. Tagja vagyok több társaságnak, Magyar Mérnöki Kamara, Építéstudományi Egyesület, Magyar és Nemzetközi Napenergia Társaság, Magyar Épületgépészek Szövetsége, Épületgépészeti Múzeum igazgatósági tagja. Szabad időmben festek és rajzolok.

Szakági tervezőként részt vettem országos tervpályázatokon (pl.: Budapest Ferihegy 2., Nemzeti Színház, EXPO 96, Szombathely Képtár stb.). Alkotó Ifjúság, 1975. pályázaton a "A nem izotermikus szabad légsugár eltérítése tanulmány"-nyal miniszteri elismerő oklevelet szereztem. Szaklapokban leközölt több munkának voltam épületgépész tervezője. A Magyar Épületgépészet (2003. év 4. száma) szaklap a "Kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés gázmotorokkal a Nyíregyházi Főiskolán" című és a "Trigenerációs kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés gázmotorokkal a Nyíregyházi Főiskolán" szakcikkemet a japán "SANYO New Scrum" szaklap is leközölte. Társ szerzője voltam a Magyar Installateur (16. évfolyam. 2006/december) szaklapban az "Épületgépészet a debreceni Kölcsey Központban" megjelent szakcikknek, melyben az általam tervezett abszorpciós hűtési rendszert és hőellátást ismertettem. Az Országos Találmányi Hivatal több találmányomat a légtechnika, energetika és vízgépészet szakterületen bejegyzett és szabadalmat adott.

Évente több végzős épületgépész mérnökhallgatónak a diploma munkájánál vagyok külső konzulense, illetve felkért bírálója (Budapesti Műszaki Egyetem, Pécsi Egyetem, Debreceni Egyetem). Felkért előadóként a tervezési munkáról tartottam több előadást az épületgépész hallgatóknak Debrecenben.

Nagylucskay László

 

 

 

Vissza a lap tetejére